Bór (B)
A bór (B) az a tápanyag, amire leginkább a magasabb növényeknek van szükségük. Ez az a mikroelem, aminek az elsődleges funkciója még a közelmúltban is nagy kérdőjel volt. Mostanában vált ismertté, hogy a B szerkezetépítő eleme a sejtfalban található pektineknek és a sejten belüli biomembránoknak. Mivel a szerepét főként a citoplazmán kívül, a sejtfalban és a plazmamembránban tölti be, „külső elemnek“ is szokták nevezni. Figyelemre méltó tény, hogy a gyökérzetben fellépő bórhiány nagyon rövid időn belül a gyökérnövekedés lelassulásához és a gyökérsejtek káliumvesztéséhez vezet. A B virágzáskor a pollentömlő növekedéséhez elengedhetetlen. A bórhiány sokkal látványosabban jelentkezik a növény generatív szakaszában (kevesebb szemmennyiség), mint a vegetatív szakaszban (kevesebb rügy, hajtás). A Zn-hez hasonlóan a B-igény is magasabb a növény napsütötte oldalán. Ez jelzi a B szerepét a toxikus szabad gyökök működésének korlátozásában, amik az anyagcsere folyamatok során a világos oldalon jobban képződnek.
Bór a növény tápelem felvételét segíti, fontos szerepe van a virág és termésképzésben. A kielégítő bór mennyiség jó növényi vízháztartást eredményez (lásd: repce, napraforgó, cukorrépa kevésbé aszályérzékenysége). Az elmúlt évtizedekben a vetésforgóban a repce, a napraforgó (korábban a cukorrépa is) olyan mennyiségben szerepelt, amelyek jelentős mennyiségű bórt vontak ki az egyébként is bórhiányos talajból (homokos, kevésbé kötött talajok, öntéstalajok). Számos növény mikroelem tartalma bórból magasabb, mint rézből vagy cinkből, ezért szinte az összes növény esetében a bór hiánya termés mennyiség limitáló tényező. Mivel talajaink meszezése egyre nagyobb területen történik, ez jelentős kockázattal jár a bór felvételére is.
A bór igen mobilis elem a talajban azért könnyen kimosódik, hatékonyan csak lombrágyázással tudjuk pótolni.
A bór, segíti a növényekben a szénhidrátok és a cukrok szállítását, a virágok képződését és megtermékenyülését, a stresszhelyzetek (pl. szélverés, homokverés, jégverés, nagy hőingadozások, hideg periódusok) átvészelését, növeli az olajos növények olajtartalmát, valamint javítja a növények vízmérlegét. Legjelentősebb bór igénnyel a cukorrépa és répafélék rendelkeznek (1-1,5 kg/ha), a napraforgó vagy repce bórigénye hektáronként eléri a 250-500 g/ha-t, de a kalászosok is már 80-150 g/ha mellett nyújtanak kielégítő termésmennyiséget. Ezt csak külső bór pótlással lehet biztosítani, mint lombtrágya formájában.
A bór (B) az a tápanyag, amire leginkább a magasabb növényeknek van szükségük. Ez az a mikroelem, aminek az elsődleges funkciója még a közelmúltban is nagy kérdőjel volt. Mostanában vált ismertté, hogy a B szerkezetépítő eleme a sejtfalban található pektineknek és a sejten belüli biomembránoknak. Mivel a szerepét főként a citoplazmán kívül, a sejtfalban és a plazmamembránban tölti be, „külső elemnek“ is szokták nevezni. Figyelemre méltó tény, hogy a gyökérzetben fellépő bórhiány nagyon rövid időn belül a gyökérnövekedés lelassulásához és a gyökérsejtek káliumvesztéséhez vezet. A B virágzáskor a pollentömlő növekedéséhez elengedhetetlen. A bórhiány sokkal látványosabban jelentkezik a növény generatív szakaszában (kevesebb szemmennyiség), mint a vegetatív szakaszban (kevesebb rügy, hajtás). A Zn-hez hasonlóan a B-igény is magasabb a növény napsütötte oldalán. Ez jelzi a B szerepét a toxikus szabad gyökök működésének korlátozásában, amik az anyagcsere folyamatok során a világos oldalon jobban képződnek.
Bór a növény tápelem felvételét segíti, fontos szerepe van a virág és termésképzésben. A kielégítő bór mennyiség jó növényi vízháztartást eredményez (lásd: repce, napraforgó, cukorrépa kevésbé aszályérzékenysége). Az elmúlt évtizedekben a vetésforgóban a repce, a napraforgó (korábban a cukorrépa is) olyan mennyiségben szerepelt, amelyek jelentős mennyiségű bórt vontak ki az egyébként is bórhiányos talajból (homokos, kevésbé kötött talajok, öntéstalajok). Számos növény mikroelem tartalma bórból magasabb, mint rézből vagy cinkből, ezért szinte az összes növény esetében a bór hiánya termés mennyiség limitáló tényező. Mivel talajaink meszezése egyre nagyobb területen történik, ez jelentős kockázattal jár a bór felvételére is.
A bór igen mobilis elem a talajban azért könnyen kimosódik, hatékonyan csak lombrágyázással tudjuk pótolni.
A bór, segíti a növényekben a szénhidrátok és a cukrok szállítását, a virágok képződését és megtermékenyülését, a stresszhelyzetek (pl. szélverés, homokverés, jégverés, nagy hőingadozások, hideg periódusok) átvészelését, növeli az olajos növények olajtartalmát, valamint javítja a növények vízmérlegét. Legjelentősebb bór igénnyel a cukorrépa és répafélék rendelkeznek (1-1,5 kg/ha), a napraforgó vagy repce bórigénye hektáronként eléri a 250-500 g/ha-t, de a kalászosok is már 80-150 g/ha mellett nyújtanak kielégítő termésmennyiséget. Ezt csak külső bór pótlással lehet biztosítani, mint lombtrágya formájában.